négy nap múlva fél éve….

Úgy lenne elég sikkes, ha augusztus 3-án írnám a következő bejegyzést. Miért? Mert 2011 február 3-án, a zene elhalkult, a fények elsötétedtek, és a két táncos lassan megállt… fél éve abbamaradt a tánc… a fizikai tánc… egyikünk lelkében tudom, hogy  a zene még szólni fog… a realista énem pontosan tudja, hogy csak bizonyos, meghatározhatatlan ideig, ám a szentimentális énem viszont biztos benne, hogy örökké hallani fogja a dallamot… és a lépéseket is tudni fogja. A másik személy gondolatai, belső mozdulatai abszolút ismeretlenek… sok minden történt azóta… de ezek csak tények… ez a hely nem arra kell nekem, hogy leírjam a történéseket…. nem olvasásra alkalmas izgi lányregényt akarok…. hanem leírni valahova amit érzek, ami széttép, ami nélkül soha nem lennék én, és amit hiába akart kiölni belőlem, soha nem sikerült neki, és soha nem is fog. Mutathat ezer rosszat, beszélhet az élet hátrányairól tudatosan, hogy ne legyek naiv, és ne essek pofára, és lássam a szörnyűt, de én soha nem leszek ő…. Láttam, látom, tudom. Tapasztalom, amit tapasztalnom kell, de ne tolja az orrom elé, amit neki kellett tapasztalni! Igen, szomorú, igen, fájdalmas, támogatom bármiben, mellette állok, de ne akarja, hogy az ő titkolt fájdalmai miatt, amikről nem is beszél én tartsak az élettől! Mert ő tart…. játszani az élettel, többször életveszélybe hozni önmagunkat, kacérkodni a létezésünkkel, ez nem bátorság…. csak élvezni a káros szenvedélyeket, számolni a pénzt, és megjátszani magunkat mindenhol… ez nem az élet…. nem érezni, mondván, hogy már nem tudunk, mert az élet kiölte belőlünk… ez a félelem az élettől.. az igazi. Szentimentális vagyok? Romantikus? Lehet. Tévedek? Zavaró, de lehet. Nem én nyilatkoztatom ki a nagy igazságokat? Biztos. Ki vagyok én? Nélküle már fogalmam sincs…. pont miatta tudtam, pont azért, mert tudtam, hogy mi az benne, ami én vagyok, és mi az ami nem… előtte azt hittem egy független ember vagyok, vele tudtam, ki vagyok, és most megvetve tekintek magamra, és tudom, hogy függtem tőle…. megadtam neki a lehetőséget, és megengedtem magamnak, hogy függjek tőle….

 

Két éve táncolok vele…. nem mindig volt ott, de két éve én folyamatosan vele táncolok… néha a tánctéren, néha a lelkemben…

Valamivel több mint másfél éve, ez a tánc a legfájdalmasabb, amit életemben táncoltam… az első igazi tánc, nem csak lépegetek, nem csak mozgatom a  csípőm… táncolok….

Valamivel több mint fél éve, a fájdalmas táncból, továbbra is fájdalmas, ámde nem magányos tánc lett… visszavitt a tánctérre, és annak ellenére, hogy utálom Adyt, nem tudom máshoz hasonlítani a táncunkat, csak a Lédával a bálban című vershez….

Fél éve szakadt ruhában, szétfolyt sminkkel, kisírt szemekkel, de ökölbe szorított kezekkel álltam előtte, és ő elhagyta a táncteret….

Akárhány év múlva… a tánc folytatódik….mert tudom, hogy nincs vége a táncunknak… ahogy tudtam két éve is…. milyen lesz a végső tánc?…. ha megélem, leírom….

 

lorelei ekkor: 2011. július. 30. | Kategória: Nincs kategorizálva | Nincs hozzászólás

Nem múlik…

“A gáz a gázolásban
Az orv a sorvadásban
A szar a szarkazmusban
A rák a harákolásban
A ló a talpnyalóban
Az ökör a kökörcsinben
A vég a végzetes nárcizmusban
A mi a semmiben
A tök a csütörtökben
A por a záporban
Az epe a repedésben.
Ez te vagy egy szóban.”

…sem a tánc, sem a gyűlölet. Mi zavar igazán? Az, hogy nekem nem jó?….nem…Az, hogy félek, már neki se jó. Akkor mi lesz? Mi lesz, ha rájön, hogy ez sok neki, hogy több vagyok, mint kéne, hogy a sok különbség nem csak vonzást válthat ki, hanem taszítást is. Miért kéne a fizika törvényére támaszkodnunk, ha a táncról van szó, amikor semmilyen törvényt sem ismerünk, ha erről beszélünk. A tánc csak van. Gravitáció sem éri, mert lebeg..emelkedik, és aláhull….mi lesz, ha rájön, hogy mégsem kellek neki? Ha csak nyűg vagyok?…Miért csak kérdéseket tudok feltenni? És miért nem válaszol soha senki???

lorelei ekkor: 2011. február. 1. | Kategória: Nincs kategorizálva | Nincs hozzászólás

Árnyék

“Meddig véd a szelíd szó,
meddig maradsz álmodó?
Amíg őrzöd a fényt, amit érzel,
amíg más mosolya neked ékszer-,
‘míg él benned a varázsló!

De mindig volt egy sötét vágy-,
szenvedtél, ha föléd szállt.
Hiszen semmibe vette az álmod,
hogy az életed játszva lejátszod-,
és mindig lesz egy sötét vágy…

Mért’ kell harc, mért’ nem élsz?
Hisz’ az álmod más: ott fényt remélsz.
Mért’ kell harc, ha a könnyében félsz?
Csak bánat vár rád, ha az örvénybe lépsz.”

Még mindig fáj. Nem is fog múlni gondolom…. Nem táncol velem… vagyis, nem az én ütememre táncol…. lépeget, nem áll egy helyben, és néha ő is elhiszi, hogy amit csinál az tánc…. de sajnos a tánc nem ilyen…a tánc tűz, szenvedély…. a tánc fájdalmas vágy. Ő csak csinálja. Csak csinál valami hasonlót, de nem érzi…. meddig vagyok képes egy ilyen falábúval táncolni?……

lorelei ekkor: 2011. január. 31. | Kategória: Nincs kategorizálva | 1 hozzászólás

Álmatlanul, éjszaka, könnyek közt…..

B, mint…

Kérdem, megéri?

Őrültnek lenni,

és szentimentálisnak?

Van értelme mélyen szeretni,

ha rokona a boldogtalanságnak?

Gyilok mélyen, a felszínen hamu,

lány ül ágyon, kék szemű, szomorú,

majd felugrik és kacagva ordít,

fájdalma az égig repül, majd lelassít.

A felhőket kérdi. Hogy ölje ki a vad húst,

melyet becsempészett egy lágy bús

hang, mely nem is a másiké?

Saját hangja fertőzte, mert eggyé vált

az őrült vággyal, a boldog régi éj.

Saját hibájából nem éri

fel ésszel,

mi benne a haszon.

Hisz neki is keresni kell,

hogy büszkesége megnyugodhasson…

…Mire a csillagokhoz ér megérti,

hisz ők mindig is tudták,

hogy mi az a képlet, amiben az ismeretlen

x megfelelője a néma boldogság.

B, mint bizsergés,

b, mint barom,

b, mint ború,

b, mint birodalom,

b, mint bánat,

b, mint boldogság,

b, mint bolond,

b, mint……Ő…

lorelei ekkor: 2011. január. 24. | Kategória: Nincs kategorizálva | Nincs hozzászólás

B.

Szóval Ő az… a nagy Ő…ha van ilyen. B.! Egyszerű..és nagyszerű 🙂 Milyen is ő? Rossz és jó. Hideg és meleg (nem, nem úgy…). Kedves és szemét. Közhelyek. B. megfogalmazhatatlan. B. olyan, mint ahogy érzek iránta. Hihetetlen. Néha tényleg nem hiszem el, hogy így tudok táncolni vele. És, hogy ő valóban táncol-e velem, vagy csak egy ütemre mozgunk? Az egyik legnagyobb rejtély…

B, mint barom….. b, mint birtoklás….b, mint baj….b, mint….boldogság…

lorelei ekkor: 2011. január. 7. | Kategória: Nincs kategorizálva | Nincs hozzászólás

Gyűlölöm

…s gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek..cseppet sem…szemernyit sem…nem gyűlöllek én.

Nem tudom. Lehet tényleg kezdem gyűlölni. Vagyis, tudom, hogy tényleg kezdem gyűlölni, csak…ez az a fajta volt, ami elengedhetetlen az “igazi szerelem” mellé. De lehet, hogy a gyűlölet jobban mélyül, mint a “szerelem”…..túl elhasznált szó, kitalálok rá egy másikat. Tánc…

Szerelem=Tánc
Szeretlek=Táncolok veled
Szeretsz=Táncolsz velem
Szeret=Táncol velem
Szeretjük egymást=Táncolunk

Mostantól a Tánc lesz az, ami kifejezi mit érzek iránta. Már csak azért is, mert kifejezhetetlen, így hát csak fejezzem már ki valahogy…szeretem a paradoxon dolgokat..Ő már önmagában az. A legnagyobb szemétláda akit ismerek, és a legcsodálatosabb ember, akivel valaha találkoztam.

lorelei ekkor: 2011. január. 6. | Kategória: Nincs kategorizálva | Nincs hozzászólás

Kicsordulsz forrón a szememből

Ők tudják...

Kicsordulsz forrón a szememből,
végigragyogsz az arcomon.
Mint hű kutya – fényes szelekből,
édes nyomod kiolvasom.

Azt hittem, hogy majd Te emelsz föl
a bűneidhez angyalom.
Messze vagyok az istenektől,
és az ember nem rokonom.

Amivel magamhoz kötnélek,
csak engem fojt, vág, köt a gúzs.
én fuldoklom, már alig élek,
S Te egyre jobban szabadulsz


/Váci Mihály/

lorelei ekkor: 2011. január. 5. | Kategória: Nincs kategorizálva | Nincs hozzászólás